Fülszöveg:
Rose Broomwing egy tündér-angyal,
úgymond hibridként született Nefromia világába. Itt többnyire angyalok és
tündérek élnek, nem feltétlenül barátságosan tekintve a másik fajra. Nem nézik
jó szemmel, amikor Rose beiratkozik iskolájukba, de vannak, akik képesek
lennének békülni, így szívesen barátkoznak Rose-zal. Közéjük tartozik például
Sarah Birdgrace, tündér és Oliver Graymellow, angyal.
Rose egész jól beilleszkedik, ám egy
nap, amikor a Földre mennek a diákok próbamunkára az emberek segítésére, a lány
elkap egy halálos betegséget, és sürgősen vissza kell utaznia otthonába, hogy
meggyógyulhasson, de ezt akadályozza néhány angyal, akik egy átmenetileg
beazonosítatlan lény irányításával elrabolják Rose-t, aki így képtelen
felépülni.
Barátai igyekeznek mindent megtenni:
többször is megpróbálják megmenekíteni Rose-t, valamint megkísérlik elkészíteni
a lány betegségének ellenszerérét is.
Rose küzd a betegség ellen, de sokat
nem tehet. Muszáj életben maradnia, hiszen minden álma, hogy élete végéig
embereknek dolgozhasson. Ráadásul mivel keverék, egyszerre tud segíteni a
depressziós embereknek, mint egy angyal, vagy akár azoknak, akik súlyos
betegségben szenvednek, akikkel pedig a tündérek foglalkoznak.
Az élete gyökeresen megváltozik,
rengeteg bonyodalom alakul ki, amiket muszáj megoldania, hogy minden rendbe
jöjjön, de az hamar kiderül, hogy többé már semmi nem lehet a régi…
„Márpedig,
ha már hibrid vagyok, mindent szeretnék, ami az angyaloknak, és tündéreknek
megvan. Én nem akarok ez által kevesebb, rosszabb lenni, mint ők. Miért hagynám
ennyiben? Miért? ”
Könyvajánló:
Amikor a 13
éves lányom bejelentette, hogy egy könyvön dolgozik – az igazat megvallva –,
voltak kétségeim. Persze, még fiatal, keresgéli az útját, mindenfélében
kipróbálja magát. Ez így van jól. Aztán teltek-múltak a hónapok, először az
iskola mellett megmaradó nem túl sok szabadidejében írt, aztán a nyári szünet
jelentős részét is a könyvnek is szentelte. Amikor már a tördelésre is kezdett
odafigyelni, világossá vált előttem: Na, ez már nem csak egy röpke fellángolás,
komolyan kell venni! Természetesen csak akkor olvashattuk el, amikor már teljes
egészében késznek és véglegesnek nyilvánította.
Azt hittem,
hogy jól ismerem a lányom gondolatait és képességeit, de
már az első pár mondat a felvezető idézetben szerte foszlatta ebbéli elképzeléseimet.
A szókincs, a mondatok kanyarítása, a határozott elképzelés a történet minden száláról,
na és persze annak bemutatása úgy, hogy minden olvasó előtt megjelenjen az a
bizonyos kép… Mint mindig, ezesetben is mindenkinek a saját fantáziájára bízza
a részleteket, de egyúttal észrevétlenül elülteti fejünkben a saját gondolatait
is, így kialakítva a teljes összképet.
Engem, mint
apát, leginkább a lépten-nyomon felfedezhető erkölcsi tanulságok sokasága
képesztett el. A barátság, a közösség és a közös cél összetartó ereje, az elesetteket
segítő társadalom, az egészséges élet iránti vágy, a békesség, az erőszak
minden formájának elutasítása, a megbocsájtás, a gyász – ezen gondolatok szövik
át szinte minden mondatát e műnek. Csak reménykedni tudok abban, hogy mindez
legalább egy kis részben a mi hatásunkra alakult ki így – már ilyen fiatalon –,
azaz némiképp a szülők nevelése nyomán.
Mindez persze
a mai kor technikai vívmányaival és jó adag fantáziával megfűszerezve jelenik
meg, ami – úgy gondolom – rendkívül népszerű lehet azon fiatalok körében, akik
egy-egy szereplőben könnyedén felismerhetik valamelyik, környezetükben lévő
társukat vagy akár saját magukat…
Az apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése